Most már aztán tényleg vége. Mármint az antarktiszi expedíciós szezonnak. Már csak egy csapat várja a repülőjét egy melegebb kontinensre, két belga -Dixie Dansercoer és Sam Deltour - akik szintén valami kivételeset tettek le az asztalra idén.
A vitorlázás, mint szárazföldi műfaj nem teljesen újkeletű, magán az Antarktiszon is 1912-ben Scott expedíciója nem feledvén, hogy ők tulajdonképpen a haditengerészet túlélési gyakorlatán vesznek részt, valamiféle vitorlát rögtönöztek a maguk által vontatott szánjukra, némi könnyebbséget remélve. Ennek egy modern formája éledt újjá az expedíciós korszakban, Messner, Ousland és Mear bukkan most így fel emlékeimből, akik az elsők között alkalmazták a kite-vitorlát sikerrel, és mára már oda fajult a dolog, hogy idén kb. az expedíciók fele használt ilyen eszközt.
Kétségkívül nagy lelki teher egy 1000+ kilométeres úton a nap végét egy újabb lefaragott 20 kilométerrel letudni, ami a gyalogos szánhúzásnál egy sztenderd. A kite használata jó szélben pedig ezt meg tudja sokszorozni. De hol a jó szél? Ma a műholdak és a kutatóállomások korában készült egy térkép ami az általános szélirányokról ad tájékoztatást. Ezt használta a belga páros szamárvezetőként, mikor megtervezték 6000 kilométeres Déli-sarkot is érintő vitorlán körútjukat. Ez eleve hosszabb, mint az eddigi leghosszabb antarktiszi szánút (5835km) és a leghosszabb támogatás nélküli expedíció (4808km), nem beszélve arról, hogy csaknem teljesen szűz terepen vezet a szél logikája.
2011. november 7-én indult a 100 naposra tervezett expedíció. Az első napokon Murphy volt az úr, rossz terep, rossz időjárás, 10 nap után megszületett a kritikus döntés : újratervezés! - ahogy a GPS szoká mondani. A második nekifutáson már az első órákban több utat tettek meg, mint az előző tíz alatt, jobb napokon hozták is a 35km körüli távot. Volt persze rosszabb, is mikor sok óra alatt pár kilométert jutottak csak előrébb, mikor a szatrugák - ezek a szélformálta taréjok - akadályok sorává tornyosultak előttük. A 12. napon jött be az első százas, 109km-t vitorláztak aznap. Aztán szélcsend és 0 km majd mgint egy százas, így teltek a napok. A harmincegyediken elérték a Déli-sarkot. A napi monotónia több-kevesebb kilométerrel növelte a teljes távot, kiemelkedő volt a 64. nap, mikor 202km-t tettek meg 13 óra alatt.
A 74. napon ismét egy kritikus döntést hoztak, Bár a tervezett 6000 kilométeres kötrutat nem teljesítették, 68 kilométeres napi átlaggal 5013 kilométert tettek meg. Az időjárás kritikusba kezedett hajlani, és épp egy olyan terepen táboroztak ami alkalmas repülőgép landolására. Napokkal később meg is érkezett a repülő, ami egy kutatóállomásra szállította át őket, így ért véget az expedíció, ami ugyan nem teljesítette minden célját, de ezzel új utat is nyitott a jövő vállalkozó szellemű sportemberei számára.
Antarctic Ice expedíció honlapja
Alább két klassz videó:
Antarctic Ice from Maxence Cupper on Vimeo.
