Most hogy -20C volt reggel itt az idő, hogy kacsintgassunk pár extrém ruhadarab irányába, legalábbis sznoboknak feltétlenül ajánlott, ha kiszorulnának a fűtött mélygarázsból a Touareggel.
A filmen szereplő szakállas bácsi Mark Wood, aki a 2011-12-es idényben arra vállalkozott, hogy támogatás nélkül, egyedül elsíel mind a Déli, mind az Északi-sarkra. A termékbemutató még a nulladik kilométernél történt a Hercules-öbölben, ahonnan azóta már 1133km-t 50 nap alatt lesíelve eljutott a Déli-sarkig, majd azóta átrepült a Kanadai sarkvidékre ahol felkészül a második menetre melynek célja az Északi-sark. Déli útjának kiemelt eseménye volt, hogy 42 napnyi magányos útja után a végtelen síkságon belefutott norvég kite-osok táborába, de hát a támogatás nélküli expedícióknak vannak ugye szabályai - így 5 perc csevegés után pár kilométerrel arrébb vert sátrat, ahol megszokott magányában sütögethette pecsenyéjét.
Ha sikerül a teljes vállalkozása, akkor azt a rekordot tudhatja magáénak, hogy ő lesz az első, aki egymásutánban egyedül, támogatás nélkül jut el mindkét pólusra. Na ezek már összetett kategóriák, én is azt hittem ezt Marek Kaminski évekkel ezelőtt megcsinálta, de aztán utánaolvastam és kiderült mégse teljesen - szóval maradjunk inkább a témánál és nézzünk a cuccokat.
Mark túrái a teljes önellátásról szólnak a legkomiszabb körülmények között, eléggé korlátozott vészhelyzeti mentési lehetőséggel, ezért vitális az elnyűhetetlen felszerelés. A sátor talán a legfontosabb, mert simán előfordulhat olyan viharos idő, hogy napokat kell benn tölteni, a sötét anyag jelentősen növeli a belső hőmérsékletet, hiszen az expedíciós idényben délen végig süt a nap. A szán és a síléc úgyszint fontos, mert nélkülük a haladás válik lehetetlenné, most így hirtelen Roger Mear jut eszembe, aki a szánjának titániumalkatrészei törtek el, így fel kellett adnia anno az Antarktisz keresztülsíelését.
A ruházat is extra igényekkel készült, egyrészt itt sincs sok tartalék, másrészt bírnia kell a szélsőséges hideget. Külön figyelmet érdemel az arcmaszkkal egybeépített szemüveg, ami úgy tűnik jól működött mert 50 nap után nem nagyon lehetett az ilyenkor szokásos fagyási sebeket látni az arcán. Amiből azért mégis többet vitt magával, az a kesztyű (egy elvesztésekor biztos a fagyás miatti kézamputálás), zokni (magyarázzam? :), és aláöltözet. No meg az említett szemüveg, ami nélkül a hóvakság vehető biztosra.
Aztán az elektromos kütyük. Két GPS, mivel nem sok tájékozódási pont van ami segítené a navigációt. Két iránytű hasonló okokból. Két műholdas rádiótelefon - bizonsági okokból, no meg kell a szponzorációs bejelentkezés. Kamera, fényképező, napelemes töltő, meg egy speciális helyzetlogger mentés esetére. A szórakoztatás kulcseleme egy Ipod volt, ami már a második napon elveszett...
Fontos általános kritérium a tömeg, ami a lehető legkisebb kell legyen. Az élelmiszer és a fűtőanyag a főzőhöz adott, ez adja az induláskor a nagyobbik hányadot (csak csokiból 25kilót visz magával - napi fél kiló, nyamm!!!), a többi felszerelés viszont végigkiséri útján, hiszen szemetelni tilos a fehér kontinensen.
Murphy persze délen is működik, ezért nem telt el nap barkácsolás nélkül, a lenti videón, épp a tartalék-tartalék síkötését reparálja, majd felhevített bicskájával "foltozza be" műanyag bakancsát.
https://www.youtube.com/watch?v=w6tiM1r0vJM
Ebből is látszik, hogy nem árt ha pár szerszámot is magával visz az ember fia, ha túl akar élni. S ha már túlélés, Mark 25% esélyt lát rá, hogy odaveszik útja során, de ezt ő jó oddnak tartja azzal szemben, ami akkor vár mindannyiunkra, ha a klímaváltozás problémáját nem tudjuk megoldani. Ez elég hangzatos és egybevág azzal a vállalásával, hogy a környezettudatosságra próbálja útjával felhívni a figyelmet.
A felszereléseiről részletesen:
https://www.markwoodexplorer.com/uncategorized/video-expedition-kit-top-10
és a kötelező biztatás, hiszen az út északi fele még hátravan:
HAJRÁ MARK!
